Az ember a könyvtárban egy nagy tőke jelenlétében érzi magát, amely kiszámíthatatlan kamatokat osztogat nesztelenül. (Goethe)

2010. szeptember 8., szerda

Kámán Veronika:Olvasási szokások változása

Olvasás és az olvasási szokások változása - megoszlanak a vélemények a könyvtárosok, olvasásszociológusok, tanárok, olvasással, irodalommal foglalkozók, az olvasást szeretők és szerettetni akarók körében. Egyesek a Gutenberg-galaxis végéről beszélnek (utoljára például az Amazon e-könyv-olvasója, a Kindle megjelenése kapcsán), mások arról, hogy az internet, a hálózatiság kiszorítja a könyveket, a papíralapú olvasást a régi, megszokott, jól bebetonozott helyéről. Viták folynak arról, hogy az internet helyettesítheti-e a könyvtárat, hogy a jövő mennyiben lesz az e-booké. Számos, gyakran egymástól meredeken eltérő véleményt hallottam már konferenciákon, könyvtárosok, könyvtárostanárok műhelymunkáin, szakmai napjain – többek közt ez is indított arra, hogy megvizsgáljam, mi áll a viták hátterében, mit mutat az olvasás többezer éves története és merre milyen tendenciákat indítanak el a jelen technikai vívmányai.


Az olvasás forradalmai nem ismeretlenek a történelemben. A kézzel írott könyvek, majd a 15. században a könyvnyomtatás megjelenése, a könyv anyagának változása örökre megváltoztatta az írott irodalom formáját és szerepét. Megkérdőjelezhetetlenül nagy hatással volt az olvasási szokásokra, az olvasásban érintett társadalmi rétegekre. Az olvasó emberek köre évszázadról évszázadra bővült, új műfajok jelentek meg. A 20. században már épp a megváltozott olvasási szokásoknak köszönhetően váltak népszerűvé az új (újra felfedezett), rövidebb terjedelmű műfajok, mint a kisregény.
Az első olvasási forradalom (a 12. század körül)
Az első olvasási forradalom folyamata - mely alatt Tóth Gyula kifejezésével élve inkább kell evolúciót, mint revolúciót értenünk[1] - a hangos olvasást csendesítette el: a hangos olvasást lassan felváltotta a félhangos, mormoló, végül a néma olvasás. Ennek következtében az olvasás tempója is felgyorsult. Már az ókor forrásai is arra utalnak, hogy nem csak az írás, de vele párhuzamosan az olvasás kultúrája is igen fejlett és változatos volt: "olvasás magányosan és hallgatóság előtt, a tanító iskolai felolvasása, a szónok, amint írásból tartja beszédét, a kocsiján utazó olvasó, heverő vacsoravendég felolvasást hallgat, az oszlopcsarnok alatt állva vagy ülve olvasó fiatal (igen!) lány; olvastak vadászaton és éjszaka, hogy elűzzék az álmatlanságot stb."[2]
Az olvasás első, ókori "korszakában" a hangos olvasásnak számos olyan funkciója volt, mely a későbbi korokban eltűnt, de legalábbis csökkent a hangsúlya. A hangos (fel)olvasás társadalmi rangot, presztízst jelentett a kor embere számára. Egyúttal fontos bizonyos mértékű hozzáértés is a felolvasó számára, mivel az ókori szövegekből hiányzik a központozás, a hangsúlyok jelölése: az írás egybefolyt, amelyet a felolvasó tagolt olvasás közben.[3]
A mormoló olvasás a 9. század körül kezd elterjedni a nyugati világban. Ennek oka az olvasás funkciójának bővülése, részleges leválása a retorika tudományáról. Az olvasás meditatív tevékenységgé válik, amely igényli az olvasó koncentrációját, elmélyülését, s ennek hátráltatójává válik a hangos olvasás. Az olvasás többé nem feltétlenül lineáris, a kódex formája lehetővé teszi az előre- és visszalapozgatást.
Az olvasás ősi hangos vagy félhangos változatait a kolostorok közösségei őrizték meg, a mindennapi életben három típust különböztetve meg: „a csöndben il silentio végzett olvasást, a murmurationak vagy ruminationak nevezett félhangos dünnyögéssel kísért olvasást ... végül a hangos olvasást, amely, akárcsak az antikvitásban ... közel állt a liturgikus recitáláshoz és az énekléshez.” [4] A meditatív olvasás a szerzetesek mindennapi imádságának részévé vált, Szent Benedek Regulájában a lectio divina kiemelt hangsúlyt kap. A Regula rendelkezik a napi hangos felolvasásról is, amely a szerzetesek közös étkezéseinél kap helyet.
A középkorban, a 12. században az írás funkciója egyre inkább a megőrzés lesz, így a hangos olvasás sem kötődik már feltétlenül a szövegekhez. Ebben az időszakban terjed el általánosan a néma olvasás. A néma olvasás a szöveggel való bensőségesebb kapcsolatot, szabad asszociációkat tesz lehetővé, ugyanakkor fenn áll a már-már szabados, nem „ellenőrzött”, nem vezetett, önkényes értelmezés lehetősége is. A skolasztika korában így a pontos megértést (lapszéli) kommentárokkal segítik a szerzők. A néma olvasással párhuzamosan megjelenik a központozás a szövegekben.[5]
Jellemző változások a középkorban:



· kisbetűs írás (karoling minuszkula)



· kéthasábos tördelés



· kisebb formátumú könyvek



· fejezetekre osztott kötetek, címek, sorszámok



· idézetek, hivatkozások jelölése
A 18. második felében már elterjedt a könyvnyomtatás: ennek következtében egyre több könyvet adnak ki, melyek mind tartalmi, mind anyagi, fizikai minőségüket illetően különbözők. Ugyanígy az olvasói réteg is heterogénné válik: az olvasás egyre kevésbé az előkelők és az egyház kiváltsága. Már nem csak könyveket nyomtatnak: megjelennek az újságok, a folyóiratok, a ponyvairodalom, a forradalmi időszakban teret kapnak a gyorsan sokszorosítható pamfletek és kiáltványok. A nyomtatás forradalmával a könyv piaci termékké válik. „Az intenzív olvasó kevés könyvet olvasott, ugyanazt többször is elolvasta, részleteiben tanulmányozta, esetleg részleteiben meg is tanulta könyvét. A késő középkori, korai modern intenzív olvasó tipikus olvasmánya a Biblia. Az extenzív olvasó már egyértelműen modern értékeket követ. Olvasmányait széles körből válogatja és váltogatja, saját célokat kiválasztva tiszteletlen és szabad, valóságos "olvasási düh" tör ki rajta.”[6]- írja Ropolyi László.
Ezt a folyamatot nevezzük az olvasás extenzívvé válásának. A korábbi, intenzív olvasás a megőrzésre, a memorizálásra összpontosított - az extenzióval a funkció, a cél, az olvasás szokásai és kultúrája egészen tágassá, befogadóvá, nyitottá válik - gyenge és jó minőségre egyaránt.
Az 19. századra három olvasási mód alakul ki[7]:



1. vad olvasás - ami valóban vad volt: a nép olvasási módja, hangos, harsogó; tárgya általában a kor pamfletirodalma, énekei, vitairatai stb. voltak.



2. tudós olvasás - a tudósok, polihisztorok olvasási, ismeretszerzési módja



3. hasznos olvasás - elsősorban a társadalmilag hasznos olvasmányokat jelentette, az új, kialakulóban levő polgári, értelmiségi réteg olvasási szokása.

Nagy jelentősége volt a 19. században elinduló intézményesülésnek is. Az új könyvtártípus, a közkönyvtár (public library) mellett egyre nagyobb teret nyernek az olvasástársaságok. Ezeket egyesíti majd' száz évvel később az 1956-ban alapított Nemzetközi Olvasástársaság, az IRA.[8] Az olvasástársaságokhoz hasonló az olvasókörök munkája, amelyek a könyvek, az olvasás kapcsán fognak össze kisközösségeket: a saját maguk által kiválasztott, általában igényes, valódi művészi értéket képviselő olvasmányokat választják ki és beszélik meg. Ezt a szokást napjainkban újra felelevenítik egyes közkönyvtárak.
"Szaporodó újságok, olvasókörök, kölcsönkönyvtárak, és a megsokszorozódó könyvkiadás segítik kielégíteni vágyait. A XVIII. század végére kialakul az a meggyőződés, hogy egyszerűen minden elolvasható."[9] - írja Ropolyi László.
Olvasás kontra internet?
Néhány hónapja egy konferencián ültem, egy műhelymunkán vettem részt. A beszélgetés egy pontján felállt egy egyetemi könyvtáros, és kifejtette, nem érti, miért engedik meg maguknak az oktatók, hogy a diákok a személyes weblapjaikról tölthessék le az egyes kurzusok anyagát, hogy így könnyebben felkészülhessenek a vizsgákra. Miért nem járnak könyvtárba, hogy ott készüljenek egy-egy zh-ra vagy beadandóra? Miért nem tanítják már középiskolás kortól a kutatás módszertanát a fiataloknak?
Más helyen azt hallottam egy könyvtárostól, nem - vagy csak korlátozott mértékben - engedik a középiskolásoknak vagy egyetemistáknak, hogy házidolgozataikban elektronikus forrásokat használjanak, mondván: ami webre kerül, nem megbízható, nem ellenőrzött tartalom.
Ellensége-e a web a könyvtárnak és az olvasásnak? Igaza lehet-e ennek a két könyvtárosnak?Azonosíthatjuk-e az internetezés idejét azzal az idővel, amit nem olvasással töltöttünk?[10] Megengedhetjük-e magunknak, hogy általánosítsunk e témában? Erre keresem a választ a következő bejegyzésben.
Olvasás vagy információszerzés?
Elsőként fel kell tennünk a kérdést: mi az olvasás funkciója? Elsődleges célunk a szórakozás, a gyönyörködtetés, vagy az információszerzés?

Megállapíthatjuk ugyanis, hogy az internetezés az olvasás egy új válfaját fejlesztette ki.[11] A szépirodalmi alkotásokat, különösen például a regényeket (igaz, nagy számban elérhetők az elektronikus könyvtárakban, pl. a MEK-ben) nem szívesen olvasunk képernyőről. Az e-könyv-olvasók (mint a Kindle) sorsa még kérdéses[12] - vajon mennyire válnak elterjedté, általánossá. Egyelőre nem csak a közel százezer forintos ár a riasztó. „Igaz, cserébe fel kell adni a papírkönyvek könnyű lapozhatóságát, s akármilyen ergonomikus a Kindle felülete, nem kényelmes oda-vissza pörgetni a hatodik és a tizennegyedik fejezet közt, s aláhúzgálni a lényeges szövegrészeket. Egy igazi könyvben akár egy ceruzával, akár egy kiemelővel külön erőfeszítés nélkül, az olvasással párhuzamosan lehet jegyzetelni illetve jelölni. Ugyanez egy elektronikus eszközön egyelőre egy joystickkel és billentyűkkel érhető el. Ezt a problémát később nyilván megoldja majd egy jól működő érintésérzékeny kijelző.”[13] - írja a HWSW.

Persze ott van az eletronikus szöveg számtalan előnye: a nemlineáris struktúra sokkal inkább alkalmazkodik az ember gondolkodásához, mint a lineárisan haladó nyomtatott szöveg; egyszerűbb és gyorsabb a keresés, könnyebb az anyag újrastrukturálása,- mindehhez kevesebb helyre, időre és (jó esetben) pénzre van szükség.
De ez már az olvasás "új válfaja", melynek elsődleges célja az információszerzés- és megosztás, lényegi eleme pedig közösségi volta: a weben történő olvasás és az írás összekapcsolódik a felhasználók közötti kapcsolatfelvétellel és a kapcsolattartással, kommunikációval.
Alkotni tanít
„Mások azonban azzal érvelnek, hogy az internet az olvasás egy új válfaját fejlesztette ki, s ezt sem az iskolának, sem a társadalomnak nem szabadna figyelmen kívül hagynia. A net ugyanis a passzív tévézés elől húzza el a fiatalokat, és arra készteti őket, hogy írjanak és olvassanak.” [14]- írja az SG.
Vakmerőség lenne azt állítani, hogy az internet egyértelműen káros a gyermekek és a fiatalok olvasási szokásaira - az azonban egyértelmű, hogy komoly változások indultak meg e téren. A pedagógia gyakorlatában, már a hazai oktatásban is fel-felbukkanó projektmódszer - amelynek alkalmazásában, koordinálásában komoly szerepe és feladata van az iskolai könyvtáraknak és könyvtárostanároknak - is szorgalmazza alkotótevékenységében nemcsak a webes olvasást és információszerzést, de a megszerzett információk weben történő feldolgozását, használatra, bemutatásra szánását is.
Beszűkülő funkciók
A hagyományos értelemben vett, "papíralapú" olvasás funkciója beszűkül - kevésbé lesz feladata az információszerzés (erre a célra ott a web). Mintegy megtörténhet az, ami néhány évszázaddal ezelőtt: az olvasás kuriózummá, luxussá, csemegévé válik, beszűkül az olvasók köre, azoké, akik számára az olvasás elsősorban esztétikai élvezetet (is) nyújt. Fennáll a veszélye annak a jelenségnek is, amelynek kezdeteit napjainkban tapasztaljuk: az olvasás az elszakadás eszközévé válik, virtuális világokba repít, kiemel (emel?) a hétköznapokból, a megszokottból. Új "ízt" ad, amely mellett a régi (a valóságos) már ízetlen, sótlan, szürke.
Nem kell tehát temetnünk sem a könyveket, sem az olvasást - talán itt is az "arany középszer" az, ami a legközelebb áll az igazsághoz. Tóth Zoltán szavaival: „Internet és olvasás. Szerintem egymás kiegészítői. Megtalálod a szükséges, vagy téged érdeklő információkat, és letöltöd, kinyomtatod. továbbküldöd, kommunikálsz. Azaz nem pótolja könyveket, cikkeket, de elérésüket gyorsabbá teszi.”[15]
Hirtelen jött népszerűség?
Vámpírok és vérfarkasok, alkonyat, manók és a fantázia lényei; szinglik; jólét, stresszmentesség, egészség és siker; keleti kultúrák és ezotéria - jellegzetes témák ezek napjaink sikerkönyveinek világában. Mi rejtőzhet a világsikerek hátterében? Miért keressük a borzongást, a groteszket? Mennyire előidézője a sikernek az elvágyódás a realitásból a nem reális világokba?
A szabadidő eltöltése és ezen belül az olvasási szokások is alaposan megváltoztak az évszázadok, évtizedek során: a könyvek elterjedésével az olvasás a szabadidő - miután már szabadidőről beszélhetünk - eltöltésének népszerű eszközévé vált; az olvasás célja többé nem csak az ismeretszerzés vagy a tanulás, de a szórakoztatás is lett. A technika fejlődésével, a gépek megjelenésével és elterjedésével a szabadidő mennyisége megnőtt, jellege átalakult - s vele együtt átalakultak eltöltésének eszközei is. Előtérbe került a sport, a közösségi tevékenységek, az aktív kikapcsolódás, majd az elektronika fejlődésének köszönhetően a rádió és a televízió, az internet. A fogyasztói szemlélet kialakulásával az ember figyelme egyre inkább önmaga felé fordul, bár a web kedvez a közösségek ki- és átalakulásának is.
Az olvasás "funkciója" ezzel az átalakulással párhuzamosan változott, formálódott tovább.
„Igyekszem meggyőzni a hallgatóságomat arról, hogy az olvasás nem egy dologra való. Ha gyönyörködni akarok, mondjuk, Reviczky vagy Verlaine vigaszát keresem, és máshova nyúlok a könyvespolcon, ha rendben akarom tartani a Trabantomat. De megfelelő szakkönyv nélkül az sem megy!
A legtöbb igényes ember lelkében él valamiféle kíváncsiság. Mindenekelőtt saját lelkére, múltjára, de rögtön azután a szomszédjáéra kíváncsi. Azt szoktam mondani, hogy a könyv olyan áramforrás, ami hol kikapcsol, hol bekapcsol – mármint bennünket a valóságba.”[16] (Hegedűs Géza)
Működő regényeket! - A siker a szerző és a kiadó szempontjából

"Egy regény pedig akkor működik, ha megfelel az alábbi követelményeknek:



· azok többsége, akik szeretik az ilyen típusú sztorikat, élvezettel olvassák végig



· nem érzik időpocsékolásnak az olvasást



· miután befejezték, keresik az író további könyveit



· és ajánlják másoknak a regényt."[17]



Megfelelő marketingtevékenység nélkül nagy eséllyel maradhat el a siker, ám hiába a jó reklám, ha az olvasók egymás között, személyes kapcsolataik révén nem "népszerűsítik" az olvasott könyveket. A személyes kapcsolat egyike a leghatásosabb marketingeszközöknek - holott célja nem tudatosan a népszerűsítés. A jó könyv beszédtéma lesz, működő könyv - az olvasók keresni kezdik a szerző további könyveit, szerencsés esetben bizalom alakul ki bennük a kiadóval/a sorozattal szemben is - és ez a siker szempontjából többet ér, mint bármilyen reklám. A szerző vagy a mű ismertsége döntő jelentőségű a kötet sikere szempontjából. Sőt. "A médiából országos népszerűségre szert tett szerzők könyvei – gyakorlatilag függetlenül a tartalomtól – igen jó befektetésnek számítanak."[18]
Más kérdés, hogy egy-egy sikeres, akár világsikerű, üzletileg is támogatott, népszerűsített kötet, amelynek olvasói "nem érzik időpocsékolásnak az olvasást" sem jelent garanciát arra, hogy olvasói - különösen fiatal olvasói - valóban rendszeres olvasókká válnak.
A népszerű könyveket gyakran lekicsinylően nevezik bestsellereknek, ám ennek a felhangnak gyakran nincs is alapja. „Egy könyv bestseller volta önmagában nem jelenti a mű „értékességét” (például hosszabb távon érvényes tartalmat, maradandóságot), csupán a közönség érdeklődését vagy állítólagos érdeklődését jelzi – amely kétségtelenül fontos, hiszen a könyvek (és hasonló árucikkek) a közönségnek készülnek, de ezt a figyelmet esetleg csak a mű ismertsége és médiatámogatottsága idézi elő.”[19]
Mit olvasunk?
"Az emberek ma is azt szeretik olvasni, amiben valami történik. Az elbeszélés módja az időben változik. De hogy valaminek történnie kell, hogy az ellentétek összecsapnak, és az emberek különféle helyzetekben különbözőképpen viselkednek – az változtathatatlan. Victor Hugóban és Poe-ban, Flaubert-ben és Agatha Christie-ben az a közös, hogy lebilincselnek, felébresztik és ki is elégítik az olvasó kíváncsiságát. Beavatnak abba, hogy milyen érdekes dolgok történnek a világban és a szomszédban. Ha kérek egy feketét egy presszóban, és kihozzák – ez nem téma. De ha a felszolgáló azt mondja, hogy „Önnek nem hozhatok”, akkor a dolog kezd érdekes lenni. Egy régi görög szerzőnél olvastam, hogy minden dráma arról szól, valaki valamit akar csinálni, de ezt valakik akadályozzák. A két törekvés összeütközik, s ezáltal más helyzet alakul ki, mint a dráma elején."[20] - mondja egyik interjújában Hegedűs Géza 1979-ben.

1979 óta a fő irányvonal - "amiben valami történik" - nem változott ugyan, de az olvasók egyre nagyobb mértékben keresik a könnyen fogyasztható, kevés szellemi erőfeszítést igénylő könyveket, lektűröket és a "sztárírók" könyveit is. S ezt az igényt rendre ki is elégíti a rendszerváltás óta sokszorosára duzzadt kiadói kínálat. Az olvasók egyre gyakrabban állnak elő speciális, egészen egyéni igényekkel, s ebből gyakran profitálnak azok a kiadók, amelyek kimondottan az egyéni igények kielégítését választják fő célul működésükben. A könyvek iránti kereslet ugrásszerűen nő meg a karácsonyi, karácsony előtti időszakban - s erre a kiadók és a könyvterjesztők is tudatosan készülnek.
Alternatívakeresés?
A sikerkönyvek témái - egészen változó minőségben és hitelességgel - fedik le azokat a területeket, amelyeken napjaink társadalma ínséget szenved. Válaszokat, méghozzá igen gyakran a fogyasztói szemléletnek megfelelő, gyors, kész, azonnal fogyasztható és emészthető válaszokat igyekeznek keresni és adni olvasóiknak - gyakran a hitelesség és az igazság(osság) rovására is.
Az intimitás és a spiritualitás válsága(?)
Megnőtt a sikere azoknak a könyveknek, amelyek az intimitás, a titkok határát érintgetik. A sztárírók könyvei az ismeretlen ismerős "celebek" magánéletébe engednek bepillantást. A Da Vinci-kód-típusú könyvek, az apokrif evangéliumokat (újra)felfedező, azokból szenzációt csináló regények izgatottan keresik a kérdéseket, a titkokat, majd a válaszokat is. A keleti kultúrákkal és az ezotériával, spiritizmussal stb. foglalkozó irodalom alternatívát próbál kínálni az európai spiritualitásból kilépni vágyó, de gyakran gyors, kész és más válaszokat, utakat kereső, nem ritkán kétségbeesetten kapaszkodó olvasó számára. Sikeresek, mert utat, kapaszkodót kínálnak annak, aki nem tud hova kapaszkodni, aki keresi a spiritualitást, még inkább: az egyetemességet.
Egyénként és közösségben
Nem csak egyetemes válaszokat keresünk - egyediségünk és együttességünk, közösségi életünk ugyanígy alternatívák, új utak után kutat. A szingliirodalom a nőt új, a korábbi évtizedektől eltérő szerepben: az önálló, független nő státuszába helyezi. Stephenie Meyer Alkonyat-sorozata - bár karaktereit, stílusát sokan laposnak, gyengének mondják - valami mást, mint elődei: a szerelem új távlatát kínálja a többségében tizenéves olvasók számára: tudsz-e szeretni az életed árán is?
Elrugaszkodás a valóságtól
Beszélhetünk a romantikus lektűrirodalom "hús-vér" szereplőiről, a fantasyk világának lényeiről, vámpírokról, vérfarkasokról, varázslókról: mind a nemreális világok átélésére vezetik olvasójukat. Lehet-e - még ha nem is tudatos - cél a kézzelfogható valóságtól egy másik, irreális, izgalmas, néha groteszk világba való menekülés? Ebben a szférában az olvasás csemege lesz, kiváltság - már nem az információszerzés, sokkal inkább az elszakadás, a kilépés eszköze.

Forrás:Itt

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése