Az ember a könyvtárban egy nagy tőke jelenlétében érzi magát, amely kiszámíthatatlan kamatokat osztogat nesztelenül. (Goethe)

2010. december 13., hétfő

Lenk: A jósda rejtélye


 Kedvenc oldalam a Moly felkérésére olvastam el ezt a könyvet, és ezt írtam róla.

Lenk, Fabian: Idődetektívek: A jósda rejtélye

Fabian Lenk krimije az ókori Görögországból lehetne iskolai tananyag, de mindenképpen kedvence lehet a történelemtanároknak, a gyerekkönyvtárosoknak, no és persze a gyerekeknek 10- 14 évesig, attól függően, mennyire érdekli őket a  régmúlt. Valószínűleg szereti is mindenki, aki elolvassa , nem csak ezt a részt, hanem az  összes többit, mert nem csak izgalmas, ami a krimiknek egy fő vonzereje, hanem a történelmi tényeket azon a szinten tárgyalja, ami az iskoláskorú gyerekeknek érthető és szemléletes. S talán, ha a történelemtanárokat megkérdeznénk, azt mondanák, hiteles és érdeklődést felkeltő, ami a tanulmányok szempontjából nem egy utolsó dolog. A regény könnyen olvasható, pörgő, és valószínűleg az író sikerének az oka, hogy képes belehelyezni magát a tini olvasók életébe, mikor is a sok tanulnivaló, az egyéb programok mellett az olvasásra (sajnos, talán) kevesebb idő jut, így azokat az értékes perceket, melyeket erre szánnak, valóban igényes mű olvasására szánják. A könyv elolvasása felkeltheti az igényt a mélyebb kutakodásra is, és egy jó történelmi feleletnek is lehet az alapja, mert nagyon jól szemlélteti a régi, görög életmódot, az emberek mindennapjait. Ez mellett a történet is magával ragad, olvastatja magát, ráadásul a szókincsünk is bővül az szórakozás mellett. Az utolsó percig izgalmas, és a befejezés után bele is kezdenénk a következőbe legszívesebben.
A könyv szerintem nagyon jó, és bátran ajánlom az érdeklődő olvasóknak,sőt, a történelem tantárgy iránt nem nagy vonzalmat érzőknek is, mert talán megváltozhat a véleményük.

2010. november 23., kedd

Bárdos András: Love Story Mit érez egy férfi?

Nekem ez egy a könyv egyáltalán nem tetszett, egy jó van benne, hogy csak 169 oldal.
A történet Segal Love Story-ja" magyarba" átültetve, ahol a fiú egy bróker, a lány meg művészettörténész, de amikor megismerjük, könyvet árul. Nem szeretem  a mai laza beszédet, azt, hogy mindent rövidítenek, hogy az angol szavak használata nélkül nem ember az ember, hogy ez az Olivér , szerintem, elég sekélyes egy egyed...de hatalmas pénzösszegeket visz haza mégis havonta...Mai világ teljesen...Vagy lehet, hogy pont azért jó könvv, mert megutáltam benne a Bróker(Olivért)t???

2010. november 12., péntek

Mary Ann Shaffer,Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság

Ezt a könyvet már augusztusban kiszemeltem magamnak, de csak most jött el az ideje...
A könyv egyik érdekessége, hogy levélregénynek íródott, a szereplők levelezésiből ismerjük meg az eseményeket, a főhősök életét, gondolatait.
Adva van Guernsey szigete, ahol az ott élők egy kisebb csoportja kényszerűségből létrehozza a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságot, ugyanis leplezniük kell a fondorlatos módon elfogyasztott malacvacsora nyomait...Adva van Juliet Ashton életvidám írónő, aki amikor levelet kap a társaság egyik tagjától, aki beszámol a társaság mindennapjairól, elhatározza papírra veti a történetüket. Így aztán a az irodalmi társaság tagjai beszámolnak leveleikben, hogyan sikerült túlélniük a háborút, mit adott nekik az olvasás. Természetesen a szerelmi szál sem marad el, meg számos, derűs élethelyzet,melyeken jót mulattam, s sajnos néhány megrázó esemény is elgondolkodtatásra késztethet.
Kedves regény, nekem nem volt sok a háborús történetek leírása, és nem éreztem olyan nagy szakadékot, hogy Shaffer halála után(aki egyébként könyvtáros is volt) unokahúga, Barrows fejezte  be a regényt.
"Kíváncsi lennék, hogy került a könyv Guernsey-re. Lehet, hogy a könyvekben valamilyen fészekrakó ösztön munkál, mely igazi olvasóikhoz vezérli őket. Milyen szép volna, ha igaz volna."

2010. október 27., szerda

Audrey Niffenegger: A Highgate temető ikrei

 

Az időutazó felesége szerzőjének legújabb regénye igazi megható mese a halálon túl is tartó szerelemről, a gyász feldolgozásáról, és az igazi testvéri összetartásról.

Fülszöveg:A legendákkal övezett híres londoni viktoriánus temető, a Highgate szomszédságban áll egy fura ház, a Vautravers. Mielőtt rákban elhunyt, itt élt az excentrikus Elspeth, aki lakását Amerikában élő ikernővérének huszonegy éves ikerlányaira, Juliára és Valentinára hagyta. A lányok birtokukba veszik Elspeth hagyatékát, beköltöznek a lakásba, és lassan felfedezik Londont: megismerik szűkebb környezetüket, a baljós árnyakkal teli temetőt, a bogaras szomszédokat, sőt, Elspeth volt szeretőjét, a megtört lelkű, gyászoló Robertet is.
Az ikrek kapcsolatára azonban rányomja bélyegét Valentina rossz egészségi állapota, a folyamatos egymásra utaltságuk, és egy szörnyű titok, amely miatt anyjuk és Elspeth valamikor régen örökre eltávolodtak egymástól.
Amikor Valentina és Robert kapcsolata elmélyül, kiderül, Elspeth kísértetként még mindig a lakásban él, és egyáltalán nem nézi jó szemmel a bimbózó viszonyt...
Az időutazó felesége szerzőjének legújabb regénye igazi megható mese a halálon túl is tartó szerelemről, a gyász feldolgozásáról, és az igazi testvéri összetartásról.

Tegnap este fejeztem be ezt a  könyve, teljesen a hatása alatt állok, annyira tetszett. Az írónő nagyon jól ír, persze a fordítás is kiváló (Gálvölgyi Judit).
Szerettem a szereplőket, szimpatikus volt mindkét ikerlány és a szomszédjaik is. Örülök, hogy megismerkedhettem Martinnal, aki kényszercselekvő,és micsoda erőfeszítésébe kerül neki minden nap. Tetszett a történet, a szellemmese,és nekem természetes volt, hogy két szerelmes egyikük halála után is ugyanúgy érez egymás  iránt. Viszont nem gondoltam volna, hogy ez lesz a vége, hogy valaki nem lesz szimpatikus a könyv végére. Magával ragadó történet,csavaros fordulattal, amit az ikerlét okoz, a teljes hasonlóság. A könyvből a tükörikrekről is kapunk egy kis ismertetőt, akik nagyon különböznek a "sima" ikrektől, s valóságban is akad ilyen terhességből született ikerpár, úgyhogy igazán élethű könyv ebből a szempontból. Szerettem a temetőjárást is, s ha Londonban járok feltétlen el fogok menni a Highgate temetőbe,s most már egyáltalán nem zavarna, ha temető mellett laknánk.
Szuper könyv!! Az idén mindenki ezt kapja tőlem karácsonyra!!:-DDD

2010. szeptember 29., szerda

Alice Sebold:Komfortos mennyország

Ez egy nagyon jó könyv, szerintem, akár középiskolásoknak kötelező olvasmány is lehetne...
Susie Salmon gyermekkora túlságosan korán, brutális módon ér véget, meggyilkolja a szomszédjuk különös kegyetlenséggel.A regény tulajdonképpen itt kezdődik, mert Susie személyében nyerhetünk betekintés a halála utáni életbe, mi történik a családjával, osztálytársaival, barátaival, a gyilkos szomszéddal. Ki, hogyan tudja a tragédiát feldolgozni, miért teszik azt, amit tesznek a Susie utáni életben. Az apa, aki sosem adja fel a nyomozást, az anya, aki visszavágyik a régi életébe, a húg, aki Susie-ra akar hasonlítani, az öccs,aki egy szétzilált családban kénytelen felnőni. A mennyországot is megismerhetjük, jó hinni, hogy tényleg jó hely,és valóban látjuk az élő szeretteinket, sőt, néha-néha befolyásolhatjuk az életüket. Legalábbis jó ebben hinni. A regény családi dráma és krimi is, az utolsó betűig izgalmas. Készült róla film is, de azt úgyis mindenki tudja, hogy könyvben mindent jobb elolvasni.:-)
Kedvencem:
"A mennyországban szinte mindenkinek van valakije a Földön, akit figyelemmel kísér: szerelme, barátja, vagy akár egy idegen, aki valamikor kedves volt hozzá,meleg étellel kínálta,vagy egyszerűen csak ott volt, rámosolygott, amikor épp ez hiányzott. És amikor nem leskelődtem, hallgattam, ahogy a többiek beszéltek szeretteikhez:tartok tőle, ugyanolyan feleslegesen, ahogy én. A gyerekek választalan dédelgetése és dorgálása, a társak iránti egyoldalú szerelmek és vágyakozás-képeslapok, melyeknek csak egy oldala van, és nem lehet aláírni őket."

2010. szeptember 17., péntek

Dr Pusztai Éva: Miért fontos (ma is) az olvasás?



Miért fontos /ma is/ az olvasás?

A tanulási problémák hátterében a mai iskolások 50-60 százalékánál - lényegében kortól függetlenül - kimutatható valamilyen, az anyanyelvhez, az olvasáshoz, a szövegértéshez, a szókincshez, a beszédhez kapcsolódó elakadás, zavar, fejletlenség, gyakorlatlanság.

Ezeknek az eseteknek csak egy kis része valódi diszlexia, ami szakember segítségét igényli. A legtöbbször az is elég lenne, ha a gyerek a mostaninál többet olvasna - egyáltalán olvasna szabadidős programként is. Természetesen a legfontosabb ösztönzést, mintát a család nyújthatja: ha a szülők az esti tévézés helyett, vagy azt megkurtítva rendszeresen olvasnak napilapokat, egyéb újságokat, könyveket és az olvasottakról közös beszélgetés folyik, előbb utóbb a gyerek is rákap a nyomtatott szöveg ízére.
A nyelvi alapok gyengesége nem csak a szűken értelmezett, iskolai tanulást nehezíti meg, hanem érezteti a hatását az élet minden területén.
1. Az olvasás olyan alapvető technika, ami az elektronikus médiák korában is pótolhatatlan. Szükségünk van olvasásra ahhoz, hogy önállóan informálódni tudjunk. Az olvasásnak nem konkurenciája másfajta médiáknak a használata - az internetezés, a telefonálás, az sms-ezés - hanem fontos előfeltétel ahhoz, hogy ezeket kritikusan és tudatosan használjuk.
2. Világszerte fenyeget a másodlagos analfabétizmus, ami azt jelenti, hogy a gyenge olvasási-írási készségek emberek százmillióit zárják ki a munkavégzésből, ügyeik önálló intézéséből, a világ megértéséből. A funkcionális analfabéták menthetetlenül másodrendű állampolgárokká válnak. Ők azok, akiket kizárólag a reklámok és a képregények néhány szavas buborék szövegei kötik össze az írástudók világával. Az olvasás az egyik legfontosabb védekezési stratégia mindenféle - bennünket érő - manipulációs kísérlettel szemben.
3. Az új médiák - a CD- ROM-tól az internetig - új olvasási stratégiákat követelnek. A hagyományos analóg - vagyis folyamatos - olvasás mellett megjelent a digitális olvasás, ami azt jelenti, hogy az olvasó az elektronikus információ hordozóból maga választja ki, hogy melyik linkkel vagy hypertexttel akarja folytatni az információ gyűjtést .Ehhez első lépésként hibátlanul kell tudni olvasni a hagyományos szövegeket.
4. Az elmúlt fél évszázadban 75 %-ról 95 %-ra nőtt a fejlett országokban azoknak a munkahelyeknek az aránya, ahová olvasás és írás tudás nélkül nem lehet bejutni. Az olvasás tehát az információs társadalomban is az alapvető feltétel bármilyen kereső tevékenységhez.
5. A személyiség fejlődésének és formálódásának ma is az olvasás az egyik legfontosabb eszköze. Ha olvasunk, dolgozik a fantáziánk, élesedik a gondolkodásunk, a szereplőkkel vagy a nézetekkel azonosulás vagy szembesülés mással alig pótolható szellemi "edzés" - különösen a fiatalok számára.
6. Az olvasás megszabadítja a fiatalokat a hétköznapok nehezen elfogadható rutinjától és kényszereitől. Lehetőséget teremt számunkra, hogy személyes problémáikat bizonyos távolságból szemléljék, és szükség esetén a fenyegető külvilág elől is menedéket találnak. Olvasni annyit jelent, hogy egyedül vagyunk anélkül, hogy magányosak lennénk. Az olvasás vigaszt tud nyújtani, feszültséget és kikapcsolódást, pihenést és szórakozást jelent.
7. Az olvasás során határokon, korlátokon, generációkon és évszázadokon átlépve teremtünk kapcsolatot emberekkel, és ezzel nagymértékben hozzájárulunk mások jobb megértéséhez, és elfogadásához.
8. Az olvasás lehetővé teszi, hogy igazán megismerjük a világunkat, a valóság különféle megjelenési formáit, elfogadjuk mások kulturális teljesítményeit, megértsük, miért különböznek a másutt élő emberek tőlünk és egymástól is.
9. Az olvasás olyan aktív tevékenység, amely folyamatosan edzi a fantáziánkat és fejleszti kreativitásunkat. Hozzájárul a pontosabb észleléshez, az úgynevezett hálós gondolkodáshoz - ez bonyolult szellemi feladatok megoldásánál nélkülözhetetlen - alternatívákban való gondolkodásra ösztönöz és járatossá tesz a szokatlan probléma megoldásban.
10. És mindenek előtt az olvasás elbűvölő álomutazás idegen országokban, vagy akár a saját fejünkben, élvezet, izgalom, amit nagy veszteség lenne kihagyni.

2010. szeptember 14., kedd

Anna Gavalda: Szeretném, ha valahol valaki várna rám

Amikor nem sok időnk van az olvasásra, legjobb, ha egy novelláskötetet veszünk a kezünkbe, pl Anna Gavaldáét (vagy Johanna Harrisét). Az írások napjainkban bonyolódnak, teljesen átlagos, hétköznapi szereplőkkel, akiknek valamilyen váratlan fordulattal kell szembenézniük, s túlesni a történéseken, hol könnyen, hol nehezen. Nekem a legmegdöbbentőm a Nem túl mókás dolgok című volt, biztos azért, mert anya vagyok, vagy azért, mert nálunk is hasonló az orvosi mentalitás...
Gavaldának ez a második műve, amit elolvastam, és nem csalatkoztam a stílusában most sem, ajánlani fogom az olvasóknak ezt a könyvet is.